Blogangyal

A Budapesti Operettszínház töretlen rajongójaként, én már a Sztárban Sztár előtt is ismertem Veréb Tamás munkásságát. Bevallom őszintén, a műsornak egy részét sem láttam, de ettől függetlenül teljesen biztos vagyok benne, hogy abszolút megérdemelten nyert. Amikor a YouTube kedvesen felajánlotta nekem, hogy nézzem meg Tomi videóklipjét, nem hezitáltam, egyből kattintottam. Sajnos azonban nem teljesen azt kaptam, amit vártam. Félreértés ne essék, a dala egyáltalán nem rossz, viszont a hangi adottságait ismerve szerintem ennél többre hivatott.

Zene: A zenei alap nagyon fülbemászó, már első hallás után megragadt a fejemben. Különösen az eleje. Viszont nagyon fura Tamást ilyen stílusban hallani, még szoknom kell a dolgot. Ettől függetlenül úgy gondolom, nagyon jól áll neki, de azért reménykedem benne, hogy líraibb dalokat is ki fog majd adni. A 3 pontból mind a 3-at megadnám neki. 

Szöveg: Nagyon megörültem, amikor a videó leírásában olvastam, hogy Molnár Tamás írta a szöveget. A korábbi munkáit csak dícsérni tudom, mindig valami fantasztikusat alkotott. Itt most mégis van egy kis hiányérzetem. A maximálisan adható 3 pontból, itt most 2-őt adnék. Nem mondom, hogy rossz, mert nem az, de kiemelkedően jónak se mondanám. Igazából teljesen átlagos. 

Ének: Amikor a Kelemen Kabátban „Felkel a város” című dalánál azt írtam, hogy nem használták ki eléggé Boldi hangját, még nem hallottam ezt a dalt. Itt tényleg nem gazdálkodtak jól Veréb Tamás énektudásával, és ebből a szempontból nekem a szám egy kicsit csalódás volt. Tudom, hogy ez nem az Operettszínház, és nem musical dalokat fog énekelni popénekesként, de ettől jóval nehezebb dalokat is elbírna a hangja. Hihetetlenül tehetséges előadó, és mégis, itt valahogy nekem ez nem jön át. Valószínűleg ha az „Előttem a kép” lett volna az első szám, amit hallok tőle, akkor nem panaszkodnék, ám tudom, hogy Tamás ennél többre hívatott. Bármennyire is szeretném, a 4 pontból csak 2-öt tudok adni erre. Remélem, a következő szólódalában nem titkolja majd, mit tud, és akkor megkapja a maximális pontszámot. 

Az összesítés alapján Veréb Tamás – Előttem a kép című dalára 7 pontot adtam. Nagyon jó kis dal, viszont úgy érzem, benne azért ennél jóval több van. Ti mit gondoltok?

Aki ismer, az nagyon jól tudja, megszállottja vagyok Írországnak. A kultúrájuktól kezdve, egészen az ország gyönyörű tájaiig, szinte mindent imádok benne. Épp emiatt, mondhatni bármit képes vagyok megkedvelni, aminek köze van a zöld szigethez. A másik dolog, amivel akármit eladhatnak nekem, az a testvérek közötti kapcsolat. Fogalmam sincs miért, de úgy van kódolva az agyam, hogyha ez a két dolog valahol szóba kerül, automatikusan oda fordítom a figyelmemet. Lényeg a lényeg, oda vagyok az írekért, meg a testvérekért. Gondoljatok bele, mit éreztem akkor, amikor rátaláltam a Leopardra. A leírás szerint egy írországi kis faluban játszódik a történet, egy testvérpárral a középpontban. Őszintén mondom, nekem ez már bőven elég információ volt ahhoz, hogy feltegyem az általam megnézni kívánt filmek listájára. Mivel nem egy nagy költségvetésű, agyonreklámozott mozifilmről beszélünk, úgy gondoltam írok Nektek róla pár sort. Én is teljesen véletlen találtam rá a trailerre, de örülök, hogy így történt. Szerintem mindenképpen említést érdemel. Ha másért nem is, Eoin Macken miatt mindenképpen. Az ír színész, aki a Magyarországon is vetített "Merlin kalandjai" című sorozatban Gwaine-t játszotta, egy személyben a film rendezője, forgatókönyvírója és főszereplője. A Leopard mondhatni 90%-ban az ő munkáját dicséri. A maradék 10%-ot a film többi színészének köszönhetjük. Külön kiemelném a másik főszereplőt játszó Tom Hoppert, akinek a neve szintén nem ismeretlen a magyar tévénézők számára. Őt is láthattuk a Merlinben, Percivalt keltette életre. A többieket sajnos még nem ismerem, így róluk nem tudok nyilatkozni. 

kép forrása: www.facebook.com/leopardthefilm

Bár magát a filmet még nem láttam - de nagyon szeretném megnézni - Tom és Eoin eddigi színészi pályafutását elnézve, az alakítással szerintem nem lehet gond. Azért már a bemutatóból is érezni lehet, hogy konyítanak a szakmához. 

De térjünk át egy kicsit magára a történetre. Adott két testvér, akik már egy jó ideje eltávolodtak egymástól, majd apjuk rejtélyes halálát követően az útjaik ismét kereszteződnek egymással. Eleinte hadilábon állnak egymással, ám minden megváltozik, amikor találnak egy sérült lányt a mocsárban. Majd az események ezt követően nem várt fordulatokat vesznek. 

Maga a sztori nekem nagyon érdekesnek hangzik. Bár bevallom őszintén, számomra igazából teljesen mindegy miről is szól egy film, ha a karakterek jól vannak felépítve. Így látatlanban erről nem sokat tudok mondani, de a tény, hogy Eoinnek pszichológiából van diplomája, ebből a szempontból szerintem mindenképp biztató. 

A trailer hangulata egyébként rendkívül rideg és nyomasztó, pontosan olyan, mint amilyennek egy jó thrillernek lennie kell. Engem hihetetlenül lekötött, pedig alapjáraton nem vagyok nagy rajongója ennek a műfajnak.  

Sajnos elég nagy annak a valószínűsége, hogy idehaza nem fogják leadni, de remélhetőleg valamilyen formában minden ország számára elérhető lesz. A bemutató alapján én úgy gondolom, mindenképpen megérdemel egy esélyt. Aztán majd meglátjuk. Ha sikerül megnéznem, majd arról is tájékoztatlak titeket. 

Nektek egyébként a videó alapján mi a véleményetek a filmről? Megnéznétek?   

A blogomon elsőként egy szívemhez igen közel álló együttesről írtam, ami nem volt más, mint a Kelemen Kabátban. A bejegyzés óta nem változtak az érzéseim a bandával kapcsolatban, továbbra is őket tartom a magyar zeneipar legtehetségesebb csapatának. Épp emiatt, a legújabb dalukról mindenképpen szeretnék szólni Nektek pár szót. A „Felkel a város” kb. egy hete került bemutatásra, és nem fogok hazudni, ebbe is elsőre beleszerettem. Nagyon jó kis dal lett. De vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről.  

Zene: Aki ismeri az együttes munkásságát, valószínűleg már az első pár másodperc után rájön, hogy egy Kelemen Kabátban dalról van szó. A stílus, amit képviselnek, tökéletesen megjelenik a zenei alapban, ami számomra mindenképpen pozitívum. Rajongóként pontosan azt kaptam ettől a hangzásvilágtól, mint amit vártam. Tökéletesen kivitelezett, minőségi munkát. Nem kérdés, hogy a 3 pontból mind a 3-at megérdemli. 

Szöveg: Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, a Kelemen Kabátban összes dalszövege közül, jelenleg nálam ez a befutó. A „Felkel Jancsi, a mekis dolgozó” sort elsőként megmosolyogtam, de aztán hamar rájöttem, pont ettől a részlettől lett annyira emberközeli az egész. Magának a szövegnek egyébként rendkívül pozitív üzenete van, zseniálisan lett összerakva. Sokaknak talán már közhelyesnek számít, ugyanakkor én, mint javíthatatlan optimista, soha nem tudok betelni az ilyen dalszövegekkel. 3 pontból, itt is 3-at adok. 

Ének: Ennél a szempontnál kissé nehéz helyzetbe kerültem. Félreértés ne essék, Horváth Boldi hangjával semmi gond nincs. Fantasztikusan énekel, mint mindig. Inkább mennyiségi, mint minőségi problémáim vannak. Egy ilyen képességekkel rendelkező előadót öröm hallgatni, de ennél a dalnál igazából csak a refrénben van hozzá szerencsénk. Tudom, ez egy ilyen szám, és igazából imádom, ugyanakkor mégis van egy kis hiányérzetem. Boldit Szerecsenkirályként szeretem rapperként hallgatni, a Kelemen Kabátban daloknál sokkal jobban örülök neki, ha énekel. Van hozzá tehetsége, nem is kevés. Viszont ez a dal szerintem nem adja vissza 100%-san azt az énektudást, amivel rendelkezik. És emiatt egy ici-picit szomorú vagyok. Fájó szívvel, de egy pontot kénytelen voltam emiatt levonni. (Nagyon-nagyon nem akartam, de a kritika írása során muszáj volt félretennem a szimpátiámat.) Szóval, 3-at adok, a 4-ből. 

Az összesítés alapján a Kelemen Kabátban – Felkel a város című dala 9 pontot kapott tőlem. A srácok ismét nagyot alkottak, és egy szuper kis számot hoztak össze. Ti mit gondoltok? Nektek is tetszik?  

Azt hiszem nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mennyire hálás vagyok az Eurovíziós Dalfesztiválnak. Rengeteg nagyszerű előadót ismerhettem meg a verseny által, akikről enélkül valószínűleg nem is hallottam volna. Egyik nagy kedvencem a svéd Måns Zelmerlöw, a 2015-ös győztes. Az Eurovízió ideje alatt valamiért nem szimpatizáltam vele annyira. Tehetségesnek tartottam, de úgy éreztem egy kicsit túl van sztárolva. Ennek ellenére sokszor hallgattam a "Heroes'-t, és szép lassan azon kaptam magam, hogy én is a rajongója lettem. 

De igazából a tavalyi kézilabda BL-nek köszönhetem, hogy teljes mértékben rabja lettem a munkásságának. A döntő megnyitóján Måns volt a sztárvendég. Egy szál mikrofonnal a kezében kiállt a pálya közepére, és kristálytisztán előadta a dalát. Ezzel engem teljes mértékben meggyőzött. Nem volt semmi körítés, csak ő, viszont pont emiatt volt tökéletes. A szememben az Eurovíziós szereplését is jócskán felülmúlta. 

Felkutattam a fél internetet, hátha találok Nektek erről egy videót, de sajnos sehol nem akadtam rá. Igazán kár érte, mert tényleg nagyon profi volt. Remélhetőleg azért valahol csak maradt neki valami nyoma. 

A hosszas bevezetés után akkor át is térnék Måns legújabb kisfilmjére, ami a "Glorious" című dalhoz készült. Maga a szám stílusában szerintem eléggé hasonlít a "Heroes"-hoz. Ha az ember egymás után hallgatja meg őket, fel lehet fedezni némi egyezést. Viszont szerintem ez egy cseppet sem zavaró, hisz a Napnál is világosabb, hogy Månsnak az ilyen típusú dalok állnak igazán jól. Annyi különbség pedig azért bőven van, hogy mindkét szerzeményt külön-külön kezeljük, és ne másolatként tekintsünk az újabb dalra.

A korábbiakkal ellentétben, mostantól sokkal részletesebben fogom leírni Nektek, mi alapján értékelem a dolgokat. Következzen akkor az értékelés. 

Zene: Maga a zenei alap szerintem nem túl bonyolult, de ez pont így tökéletes. A kevesebb néha több, és ez itt tökéletesen érvényesül. Måns hangja gond nélkül ki tud bontakozni, nem nyomják el a hangszereléssel. Sőt, talán még jobban ki emelik vele. Ennél a pontnál nem igazán tudok mibe belekötni, ezért a 3 pontból 3-at adok erre. 

Szöveg: Véleményem szerint, ennél a szempontnál sem lehet ok a panaszra. Nem egy semmitmondó számról van szó, a sorok között érdemi tartalom is megbújik, és ez nálam már bőven elég ahhoz, hogy megadjam a maximálisan adható 3 pontot. 

Ének: Az előzőleg említett két szempontnál nem túl nehéz bezsebelni a maximális pontszámokat. Viszont az ének esetében, már nem ilyen egyszerű a helyzet. Egy vérbeli profi is bebukhat a rosszul megválasztott dallal, ugyanakkor egy kevésbé jó énekes a megfelelő technikákkal kihozhatja magából a legjobbat. Måns azon ritka énekesek egyike, akik élőben is ugyanolyan teljesítményt tudnak nyújtani, mint a stúdiófelvételeken. Számomra a legnagyobb pozitívum a "Glorious"-al kapcsolatban az, hogy a mondhatni egyszerű zenei alap mellé, egy komolyabb énektudást igénylő dal párosult. Ez pedig Månsnak nem jelentett gondot, simán elboldogult a dallal élőben is. Remekül használja a hangját, aminek ráadásul elég kellemes hangzása is van, így könnyen belemásznak a számai az ember fejébe. A maximálisan adható 4 pontból azt hiszem mindet megérdemli. 

Az összesítés alapján, Måns dala 10 pontot kapott tőlem. Ti egyet értetek ezzel? Mit gondoltok, nektek hogy tetszik a dal? 

Az utóbbi időben sajnos nem volt annyi időm az oldalra, mint amennyit szerettem volna. Így sajnos eltűntem egy kis időre. Igyekszem most bepótolni a lemaradásomat. 

A mostani bejegyzésben egy újabb magyar dalt szeretnék górcső alá venni. Nemrég bukkantam rá, és első hallásra beleszerettem. Az előadói pedig már régóta a legnagyobb kedvenceim között foglalnak helyet. De ne szaladjunk még annyira előre... 

Tudjátok, mindig jó voltam irodalomból. Míg mások ki nem állhatták, én imádtam fogalmazásokat írni, bármilyen témában. A mai napig az a kedvenc időtöltésem, hogy "papírra" vetem a gondolataimat. Pont emiatt nyitottam meg ezt a blogot, hisz itt is ezen hobbimnak hódolhatok. Néha úgy érzem, valamicskét azért konyítok is a témához, ami elégedettséggel tölt el. Aztán belefutok a Children of Distance valamelyik dalába, és csak pislogok, milyen dalszövegeket képesek a fiúk összerakni. Hát hozzájuk képest azért én sehol nem vagyok. Ilyenkor mindig eszembe jut, ugyan ők milyen jegyet kaphattak a fogalmazásaikra? :D

A legújabb videójuk pár napja került bemutatásra, a "Messzire" című dalhoz. A hangzásvilága tipikusan a bandára jellemző, nagyon könnyen belelopja magát az ember szívébe. Nem túl bonyolult, de pont az egyszerűsége miatt lehet beleszeretni. A szöveg viszont annál összetettebb. Őszintén mondom, a szememben irodalmi mesterműnek számít minden egyes sor. 

"Elvakít a fény a sötétség megtámad, 

A nyomomban szalad, és soha el nem fárad. 

Az utam olyan hosszú, ahogy mondják 

De egyszer visszatérek hozzád…"

/Children of Distance - Messzire/

Aki ismeri és szereti az együttes korábbi szerzeményeit, garantáltan nem fog csalódni. Mint a legtöbb daluknál, úgy itt is érezni lehet, hogy a "szívük-lelkük" benne van, amitől pedig rossz ugye már nem lehet. Egyébként meg merem kockáztatni, hogy ez a dal nagyon hamar a legsikeresebb számaik közé fog bekerülni. 

Aki ismer, az nagyon jól tudja, hogy megszállottja vagyok az Eurovíziós Dalfesztiválnak. Bár a helyezésekkel az esetek 90%-ban nem vagyok megelégedve, a műsornak köszönhetően nagyszerű dalokat ismerhettem meg. Bemutatom nektek a tíz legnagyobb kedvencemet. (A magyar dalokat most kihagytam a listából.) Íme: 

10.  Aleksey Vorobyov (Alex Sparrow) - Get you (Oroszország - 2011) 

Bevallom őszintén, Aleksey a nagy kutyaszeretetének köszönhetően már azelőtt levett engem a lábamról, hogy színpadra lépett volna. De most komolyan, ki tudna rosszat mondani egy olyan emberre, aki egy csokornyakkendős négylábú társaságában vonul be az Eurovízió nyitó rendezvényén? A versenyen nyújtott teljesítménye az akkori mezőnyhöz képest nem volt rossz, de amióta figyelemmel kísérem a pályafutását, nagyon jól tudom, hogy ennél jobban is ment volna neki. Mindenesetre ahhoz elég volt, hogy nyomot hagyjon bennem, és alaposabban utánanézzek a munkásságának. Nem bánom, hogy így történt. A "Get you" nem egy mély mondanivalóval rendelkező dal, ám számomra mégis különleges. Ennek köszönhetően merültem el jobban az orosz zeneiparban, és ismertem meg számtalan tehetséges énekest. (Többek között Sergey Lazarevet is.) 

9. Marta Jandová and Václav Noid Bárta - Hope Never Dies (Csehország - 2015) 

A mai napig nem értem, hogy nem jutott be ez a csodálatos dal a 2015-ös döntőbe. Komolyan, a szívem szakad meg érte. Mindketten tökéletesen énekeltek, és az előadásmódjukkal sem volt semmi probléma. Nemhogy a fináléban, de még a top 5-ben is ott lett volna a helye.  

8. Justs - Heartbeat (Lettország - 2016)

Nem tudom megmondani miért, de ez a szám egyszerűen beleragadt a fejembe. Csak hallgatom és hallgatom, újra és újra. Ami számomra is meglepő, mert alapjában véve teljesen más stílusú dalokat kedvelek. 

7. Gianluca Bezzina - Tomorrow (Málta - 2013) 

Az egyik legvidámabb dal, amivel eddig az Eurovízión találkoztam. Egyszerű, de szívhez szóló. Azóta is minden évben keresem az utódját, de senki sem tudja lekörözni Gianlucat. Ennek a mosolygós máltai srácnak nincs párja. :D Nagyon remélem, egyszer egy hasonló dallal visszatér majd. 

6. Tolmachevy Sisters - Shine (Oroszország - 2014)

Tiszta és egyszerű. Ez volt az első dolog, ami eszembe jutott. A "Shine" nem egy világsláger, de ez a két lány olyannyira beletette a szívét-lelkét ebbe a dalba, hogy az a színpadon is átjött. És pont emiatt, számomra felejthetetlenné vált. 

5. Mans Zelmerlöw - Heroes (Svédország - 2015)

A verseny ideje alatt, amikor ő volt mindenki kedvence, annyira még nem kedveltem. Jól énekelt, a dala is tetszett, de egy kicsit úgy éreztem, túl van sztárolva. Az akkori mezőnyben számtalan fantasztikus előadó volt, nem értettem miért pont őt szúrta ki mindenki. Aztán szép lassan azon kaptam magam, hogy én is rendszeresen hallgatom a "Heroes"-t. Nagyszerű kis dal, komoly mondanivalóval, és Mans tényleg egy igazi tehetség. Abszolút megérdemelten nyert. 

4. Sergey Lazarev - You are the only one (Oroszország - 2016)

Sergey volt az első olyan énekes az Eurovízión, akinek a munkásságát már azelőtt ismertem, hogy színpadra lépett volna. Körülbelül 2014 óta folyamatosan figyelemmel kísérem a pályafutását, így pontosan tudtam, mire lehet számítani tőle. Egy ütős dalra, látványos színpadi elemekkel. És ezt hozta is. Bár a legnagyobb kedvenceim között tartom számon, azt azért elismerem, énektudás szempontjából nem számít kiemelkedő előadónak. De annyira profi, hogy sokszor ez fel sem tűnik. Az egyetlen szívfájdalmam, hogy nem a "Breaking away" című dalával indult. A "You are the only one" sem rossz, viszont élőben előbbi sokkal jobban megy neki. 

Emlékeztek még rá, hogy a 2016-os Eurovízió fináléjában milyen kulisszatitkokat árultak el nekünk a "Peace, peace, love, love" című dalban? Tudjátok, hogy mi kell a győzelemhez. :D Az egyik fontos elem, a hegedű. Esküszöm, tényleg lehet valami a dologban, mert az általam összeállított lista első három helyezettje mind "hegedűs" dal. 

3. Gréta Salóme and Jónsi - Never forget (Izland - 2012) 

Ez volt azon kevés dalok egyike az Eurovízión, amibe első hallásra beleszerettem. Különleges hangzása számomra a régi korok világát idézi, és pont emiatt misztikusnak, és titokzatosnak hat. Ettől pedig hihetetlenül egyedi. Gréta és Jónsi énekhangjára sem lehet panaszkodni, a verseny ideje alatt nagyszerű teljesítményt nyújtottak. Számomra érthetetlen, hogy végezhettek ennyire rossz helyen. Örök favorit. 

2. Alexander Rybak - Fairytale (Norvégia - 2009)

A dal címe tökéletesen visszaadja azt az érzést, amit a dal hallgatása közben érzek. Olyan, mintha egy tündérmesében lennék. Az utóbbi években hiányolom az Eurovízióról a hasonló típusú dalokat, amik mernek egyediek lenni. Alexander kétségkívül a verseny egyik legtöbbet emlegetett győztese, és abszolút jogosan. Színt vitt az Eurovízió világába, és ez azóta csak nagyon keveseknek sikerült. 

1. Dima Bilan - Believe (Oroszország - 2008)

Minden ember életében van egy olyan zeneszám, ami tökéletesen jellemzi a személyiségét. Számomra, ez a dal az, ami megtestesíti azt, aki én vagyok. Hinni, és soha fel nem adni. Kitartani, amíg lehet. És a csodálatos mondanivaló mellé még egy kellemes hang is párosul. Azt hiszem, soha nem fogok találni még egy olyan előadót, aki a dalával ennyire le tud nyűgözni. Az első Eurovíziós szereplésekor, Dima azonnal helyet foglalt magának a "kedvenc külföldi énekeseim" listáján. Mostanra, ő lett az első. Az összes számát kívülről fújom, és évek óta büszke rajongója vagyok. Mindezt a "Believe"-nek köszönhetem. (Plusz, Edvin Marton miatt, az ezzel a dallal elért győzelmét egy kicsit a sajátunknak is tekintem.) 

Nos ez lenne az én Top 10-es listám. Nektek kik a legnagyobb kedvenceitek? Kik azok, akiket még a verseny óta is szívesen hallgattok? Írjátok le, kíváncsi vagyok a véleményetekre. 

A tegnapi napon végre megnézhettem azt a musicalt, amire már nagyon hosszú ideje kíváncsi voltam. A története hihetetlenül emberközeli. Egy bácsszentmáriai építőtáborról szól, ahol a fiatalok két hetet töltenek el egy paradicsomfeldolgozó vezetőjének jóvoltából. Az általam látott darabok közül, eddig ennél tudtam a legjobban azonosulni a szereplőkkel. Különösen Margóval, akit Peller Anna alakított. A karaktere egyszerre volt bugyuta, aranyos és szerethető. Tudom, hogy alapvetően Juli és Peti szerelmére épült fel a sztori, de én mégis Margónak szurkoltam a legjobban, hogy összejöjjenek a dolgai. Bár az előadás tele volt romantikusabbnál romantikusabb pillanatokkal, számomra az volt az egyik legemlékezetesebb jelenet, amikor Margó megosztotta az ennivalóját Öcsivel. Ekkor éreztem először, hogy könnyes lett a szemem. Komolyan, ez a musical egyszerűen tökéletes. És ezt a tökéletességét annak köszönheti, hogy tele van tökéletlen szereplőkkel.

Öcsi és Margó (Kerényi Miklós Máté és Peller Anna)  kép forrása: baja.hu

Mindegyiküknek vannak hibái, hoznak rossz döntéseket, de éppen ettől emberiek. Ott van például Ria, akit a tegnap este folyamán Vágó Bernadett keltett életre. Első látásra egy könnyűvérű lánykának tűnik, ám mélyen legbelül ő is az igaz szerelemről álmodozik. Dettit egyébként külön szeretném megdicsérni, szerintem a szokásosnál is jobban énekelt. A darabbéli partnerére, Szerényi Lászlóra sem lehet egy rossz szavam se. Kétségkívül a lehető legtöbbet hozta ki Sanyából. Bevallom őszintén, nem is igazán tudok mást elképzelni helyette. 

Margó mellett Öcsi volt a másik nagy kedvencem. Kerényi Miklós Máté már régóta a kedvenc musical színészeim között foglal helyet, és nem véletlenül. A srác tud valamit. Több helyen is olvastam már, hogy néha nem találja el tökéletesen a hangokat, de megmondom nektek, én eddig akárhányszor láttam, mindig leénekelte a többieket a színpadról. Most sem volt ez másként. 

A történet főszereplőjét, Julit, Vágó Zsuzsi alakította. Az ő szerepe nem nőtt nagyon a szívemhez, de ez egy cseppet sem rajta múlott. Tökéletesen énekelt, tökéletesen játszott, ezzel nincs gond. De számomra a karaktert túl tökéletesre írták meg. Lehetett volna egy kicsit színesebb is. A párját, Petit, Angler Balázs jelenítette meg a színpadon. A többiekkel szemben, az ő hangján azért egy kicsit érezni lehetett, mennyire izgul, de ettől függetlenül, remekül hozta a szerepet. Azt hiszem, méltó utódja Szabó Dávidnak. 

És a diákok után most térjünk át a felnőttekre is. A legnagyobb meglepetés számomra Szulák Andrea volt. Mindig tudtam, hogy ez a nő tud énekelni, de azt nem, hogy ennyire. Minden tiszteletem az övé. Amit a színpadon nyújtott, arra nincsenek szavak. Faragó Andrásról pedig azt hiszem nem kell túl sokat mondanom. Ahol ő van, ott nevetni fogsz. És valóban. Most is számtalan humoros pillanatot neki köszönhettem. Csonka András alakítása is tetszett. Oszvald Marikát pedig belerakni az előadásba, a lehető legjobb döntés volt. Ő pont olyasvalaki, aki hasonlít a nyári táborok kedves konyhásnéniére. Janza Kata pedig szokás szerint a maximumot hozta. Tényleg egy igazi művésznő. 

Mindent összevetve, a neoton dalok alapján készített musical az egyik legkedvesebb darab, amit valaha láttam. Szórakoztató, szívhez szóló, és tényleg mindenki azonosulni tud vele. Nincs olyan ember, aki ne járt volna már egy nyári táborban (vagy osztálykiránduláson) és ne érezné át a történéseket. És azt hiszem, ennek is köszönheti a sikerét a "Szép nyári nap" A történetről többet nem is szeretnék elárulni. Ha lehetőségetek adódik rá, mindenképpen nézzétek meg a darabot, nem fogtok csalódni.  10/10 

A Budapesti Operettszínház művészei nem tudnak olyan előadást hozni Bajára, amire azt mondanám, nem akarom megnézni. A társulat összes tagja hihetetlenül tehetséges, ezért számomra teljesen egyértelmű, ha a közelben lépnek fel, én ott leszek. Múlt hétvégén az operettek világába kalauzoltak el minket, most pénteken és szombaton pedig a Neoton slágerei alapján készült "Szép nyári nap" című musicalt adják elő. Ennek alkalmából a tegnapi napon közönségtalálkozót tartottak a Bácskai Kultúrpalotában. Eddig minden évben sor került erre az eseményre, és mindig igazán vidám hangulatban telt. Kétségem sem volt afelől, hogy most is a könnyeimmel fogok küszködni a nevetéstől. Nem tévedtem sokat. A "Szép nyári nap" színészei nagyszerű hangulatot teremtettek a teremben. Sajnos a gárda nem volt teljes, ugyanis Peller Anna és Csonka András hiányzott. Mint az a közönségtalálkozón elhangzott, mindketten "igazoltan" voltak távol, egyéb forgatási munkálataik miatt. 

A színészek az előadással kapcsolatos élményeiket és érzéseiket osztották meg a rajongókkal. A sort az általam leginkább kedvelt művészek egyike, Kerényi Miklós Máté kezdte. Elmesélte, Peller Annának köszönhetően számára minden egyes darab tartogat meglepetéseket. Így sikerült egy alkalommal a színpadi kellékeket is lefejelnie. Őt Szulák Andrea követte, aki a "pofonok kiosztásának nehézségeiről" és a külön neki hangszerelt dalról árult el kulisszatitkokat. Kislányáról is lelkesen beszélt, miként tette tökéletessé számára az előadás egyik próbáját, 

Vágó Zsuzsi a "Szép nyári nap" fiatalokat játszó főszereplőit emelte ki. Elárulta a közönségnek, hogy az említett hat színész között (Kerényi Miklós Máté, Vágó Bernadett, Vágó Zsuzsi, Peller Anna, Szerényi László és - az eredeti felállás szerint - Szabó Dávid) különösen szoros barátság alakult ki. Volt, hogy mindannyian együtt reggeliztek a lakásán egy TV-s szereplés után, illetve a karácsonyi időszakban Szerényi Laci jóvoltából kürtös kaláccsal és forralt borral ünnepeltek az öltözőben.

A köztük lévő szoros barátságot Vágó Bernadett is megerősítette. Továbbá a szerepével kapcsolatban azt is elárulta, eleinte nehéz volt számára megformálni egy olyan lányt, aki nincs meg benne. És mint kiderült, a legviccesebb elszólások is hozzá köthetők. 

Faragó András pedig ismét az egyik humorforrása lesz a darabnak. A közönségtalálkozón is sikerült úgy megnevettetnie a közönséget, hogy én már a könnyeimmel küszködtem. Elmondott egy pár négysoros kis versikét (mint ahogy azt megtudtuk, darabbéli karaktere írói ambíciókkal rendelkezik) ami olyan frappáns és ötletes, hogy tényleg mosolyt csal az ember arcára. Sajnos az összesre már nem emlékszem, de az egyikre (bár lehet nem pontos) igen. Így szól: "Ülök a parton, lógatom a lábam. Ennék szaloncukrot, de nincs nálam." Most mondjátok meg, nem egy igazi remekmű?

Oszvald Marika számára az egyik legjobb dolog, hogy a többieket nézheti szerepelni a színpadon. Az előadásban Náray Erikát váltotta, és mint szakácsnéni láthatjuk a színpadon. Kreatív módon, számtalan paradicsomos ételt fel tud sorolni. 

Janza Katára nem kis feladat hárult. A táborlakókat meglátogató pesti művésznőként láthatjuk a darabban, aki nem más, mint a Neoton énekesnője, Csepregi Éva. Továbbá azt is elmesélte, azok számára, akik látták már az Elisabeth című előadást, lesz a darabban egy ismerős sor. 

Angler Balázs már régóta résztvevője a darabnak, de csak nemrégiben (Szabó Dávid távozása után) jutott nagyobb szerephez. Mint elmondta, ő is izgatott a bajai szabadtéri előadás miatt, és nagyon boldog, hogy ilyen nagyszerű művészekkel dolgozhat együtt. 

Mint ahogyan eddig minden alkalommal, most is számtalan nagyszerű élménnyel távoztam a közönségtalálkozóról. És bízom benne, ez az előadással is így lesz. Ti láttátok már a darabot? Mit gondoltok róla? Ki a kedvenc színészetek? 

Mindig tiszteltem azokat a hírességeket, akik nem a botrányaikkal, hanem kemény munkájukkal értek el oda, ahol most tartanak. Természetesen ezek az emberek nem köszönnek vissza ránk nap mint nap az újságok címlapjairól. Pedig véleményem szerint igazából ők lennének azok, akik megérdemelnék, hogy valaki néhány elismerő szót írjon róluk. Ezért is döntöttem úgy, hogy az oldalon sztárhíreket is olvashattok majd. Viszont ha a legfrissebb pletykákra vagytok kíváncsiak, el kell keserítselek titeket, a Blogangyal nem bulvárlap. Nem fogok kéretlenül vájkálgatni mások magánéletében, és az éppen aktuális botrányokról sem szándékozom írni. Csak olyan információkat szeretnék leközölni a blogon, amit maguk a hírességek is megosztottak már a nagyvilággal. És természetesen aminek VALÓBAN hírértéke van. 

Az első ilyen dolog, amit szeretnék megosztani veletek, a kedvenc sztárpárommal kapcsolatos. Jensen Acklest a Supernatural című sorozatnak köszönhetően ismertem meg, ahol az egyik főszereplőt, Dean Winchestert alakítja. Olyan színészről van szó, akit szakmailag (és a nyilatkozatai alapján emberileg is) nagyra tartok. Bár a párja még egyszer sem szerepelt a szériában, rajta keresztül Danneellel közös életéről is megtudhattam egy-két dolgot. Többek között azt is, hogy 2007-ben, a Ten Inch Hero forgatásán jöttek össze, majd három évvel később házasságot kötöttek. 2013-ban pedig megszületett kislányuk, Justice Jay. A család pedig egy nemrégiben tett nyilatkozatuk alapján úgy tűnik tovább bővül, ugyanis Danneel ikrekkel - egy kisfiúval és egy kislánnyal - várandós. Innen is nagyon sok boldogságot, és egészséget kívánok nekik!

Danneel, JJ és Jensen Ackles kép forrása: nydailynews.com

Minden egyes olimpiai évben, hatalmas lelkesedéssel ülök le a televízió képernyője elé. Vagyis inkább állok... Mert az izgalomtól képtelen vagyok egy helyben maradni. Ugrálok, kiabálok, és torkaszakadtából szurkolok a magyar sportolóknak. Az idei versenyek némileg keresztülhúzták a számításaimat, hisz az időeltolódás miatt sok versenyt hajnalok hajnalán adtak idehaza. Bármennyire is beérem kevés alvással, sehogy nem tudtam kilogikázni, miként is nézhetném meg az összes versenyszámot, amiben érintettek vagyunk. Fájó szívvel, de néhányról le kellett mondanom. 

Ugyanakkor mindig igyekeztem behozni a lemaradásomat. Reggelente gyorsan utánanéztem az eredményeknek, és délutánonként az ismétlésekre vártam. Együtt sírtam, és együtt örültem a sportolókkal. Lehet sokak számára idegen ez a magatartás, de nekem valahogy teljesen természetesnek tűnt. Büszke voltam - és vagyok még most is - minden egyes indulóra, és az irántuk érzett tiszteletemet így tudtam a legkönnyebben kimutatni. Most, hogy belegondolok, ezzel a mentalitással egy szurkolócsapatba is tökéletesen beleillettem volna. 

Az olimpián összesen 207 ország indult, de ebből csak 78-nak sikerült érmet szereznie. Kicsi hazánk 8 arannyal, 3 ezüsttel és 4 bronzzal igen előkelő helyen végzett. Az összegzett listában 12.-ek lettünk. Hatalmas elismerés jár Hosszú Katinkának, Kozák Danutának, Szabó Gabriellának, Szász Emesének, Fazekas-Zur Krisztinának, Csipes Tamarának, Szilágyi Áronnak, Imre Gézának, Cseh Lászlónak és Kenderesi Tamásnak az elért eredményekért.

Hosszú Katinka, a 2016-os olimpia legeredményesebb magyar sportolója kép forrása: ridikulmagazin.hu

Külön kiemelném Hosszú Katinkát, aki három arannyal és egy ezüsttel a legeredményesebb magyar sportoló a 2016-os riói olimpián. De számomra nem csak emiatt különleges. Abból a városból származik, amit én második otthonomnak tekintek. Ide járok dolgozni, szórakozni, és a napjaim felét is itt töltöm. Jó érzés volt látni, hogy a helyi boltok kirakataiban Katinka képét rakták ki szinte mindenhová, ezzel tisztelegve az úszónő előtt. Baja díszpolgári címet is szeretne adni neki, amit véleményem szerint abszolút megérdemelne. Ugyanakkor nem ő volt az egyetlen környékbeli, aki minket képviselt az olimpián. Faldum Gábor szintén innen származik. Attól függetlenül, hogy nem szerzett érmet, én rá is hihetetlenül büszke vagyok. 

Annak ellenére, hogy néhány dolog nem úgy jött össze, mint ahogyan arra számítottunk, azt hiszem egy cseppet sem szégyenkezhetünk az elért eredmények miatt. Magyarország sportolói remekül teljesítettek, és biztos vagyok benne, hogy ez négy év múlva is így lesz. :) 

Ti mit gondoltok az elért eredményekről? Hogy tetszett nektek az olimpia? 

Még régebben bukkantam rá valahol egy interjúra, amiben Dancs Annamari és Kerényi Miklós Máté az operett műfajának népszerűsítéséről beszéltek. Hihetetlen lelkesedéssel adták elő a mondanivalójukat, öröm volt nézni. Azt hiszem, nyugodtan ki lehet jelenteni, ők azon színészek közé tartoznak, akik számára a színház maga a szerelem. Nekik köszönhetően mentem el életem első operett előadására, a Csárdáskirálynőre. Igazából, nem nagyon tudtam, mire számítsak. Ez a műfaj úgy élt a fejemben, mint a "nagymamák kedvence". Tudjátok, amikor az öreg nénik a vasárnapi ebéd után leülnek nézni a TV-t, és csak ilyen dalokat hallgatnak. Ettől függetlenül magát az operettet sosem tartottam rossznak, de úgy éreztem, nem az én korosztályomnak való. A nagyszüleim se ülnek le VIVA-t nézni, nem? Ennek ellenére, Annamari és Máté musicales munkássága volt rám akkora hatással, hogy igenis betipegtem a jegyirodába, és megvettem az előadásra a jegyet.

Dancs Annamari és Kerényi Miklós Máté - A páros, akinek köszönhetően megszerettem az operettet  kép forrása: borsonline.hu

Ráadásul a szereposztás szerint, ők ketten egy szerelmespárt játszottak. Kíváncsi voltam rá - tudva, hogy ők a való életben is együtt vannak - miként fog a színpadon működni közöttük a kémia. Szóval igen, elmentem az előadásra. Egyáltalán nem azt kaptam, mint amire számítottam. Minden várakozásomat felülmúlta a műsor. A fiatal színészeknek, és a rendező munkájának köszönhetően a régimódi operetteket olyannyira sikerült beleilleszteni a mai emberek világába, hogy a célközönsége gyakorlatilag kortalanná vált. Az időstől a fiatalig, mindenki megkapta azt, amiért jött. No meg bennünk magyarokban van valami, ami miatt a többi nemzethez képest sokkal fogékonyabbak vagyunk erre a műfajra. Nem tudom, talán a magyar virtus teszi... De az biztos, hogy nincs olyan ember az országban, akit teljesen hidegen hagyna az operett. A vérünkben van. 

Pontosan most van egy éve, hogy részt vettem életem első operett előadásán. A pozitív élmények hatására idén már gondolkodás nélkül beszereztem a jegyemet, a bajai gálára. Már nem a színészek miatt, hanem az operettért mentem.

Dolhai Attila a bajai operett gálán kép forrása: baja.hu

Most is rengeteg ember várakozott a kapuk előtt, s mindannyian aggódva tekintettünk az ég felé. Az időjárás ugyanis nem sok jóval kecsegtetett. Az előadás előtt tíz perccel, még szemerkélt az eső, De a Jóisten is látta, itt valami nagy dolog van készülőben, így megkegyelmezett nekünk. Fél kilenckor, a művészek gond nélkül színpadra állhattak. A Budapesti Operettszínház Balettkara és Zenekara nyitotta az estét, egy csodálatos táncbemutatóval, majd Csonka András, mint konferanszié lépett a közönség elé. Majd tematikus blokkokban, a népszerű operettdalok is felcsendültek, a színészeknek köszönhetően. Bordás Barbara, Fischl Mónika, Frankó Tünde, Boncsér Gergely, Dolhai Attila, Vadász Zsolt, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Kékkovács Mara, Kocsis Dénes, Peller Károly és Laki Péter mind a maximumot nyújtották az előadás során. Megtudhattuk, milyen az a "Cintányéros cudar világ" és arra is fény derült, milyen "Éjjel az omnibusz tetején" Zárómomentumkét, a Budapesti Operettszínház társulata közösen adta elő, a "Szép város Kolozsvár" című dalt, melyet tűzijáték is kísért. A legvégén természetesen nem maradhatott el KERO nagy bejelentése sem, miszerint az eddigi szokásokhoz híven, 2017 augusztusában ismét Bajára látogat a csapat. Elsőként egy musical gálával várják majd az érdeklődőket, majd egy héttel később, a Mágnás Miska című operett érkezik a városba. Már most tudom, én mindkettőn ott leszek :) 

A zenei ízlésem elég szerteágazó, a poptól kezdve a rockig szinte mindent meghallgatok. Viszont vannak bizonyos dalok, amiket soha, semmilyen körülmények között nem szeretnék meghallgatni. Az egyik ilyen a Kelemen Kabátban "Nyári dallam" című slágere. A maga műfajában természetesen egy nagyon jó kis nóta, de ez a stílusvilág olyan messze áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Így hát ha tehettem, szándékosan kerültem az együttest. Óriási hiba volt. 2016 júliusában, a bajai Halfőző fesztiválon léptek fel. A kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, ezért úgy döntöttem, csak elmegyek, és megnézem, mit alkotnak a színpadon. Már az első dal elhangzása után, legszívesebben a fejemet vertem volna a falba, amiért mindeddig teljesen figyelmen kívül hagytam a bandát. Ugyanis egy hihetetlenül tehetséges kis csapatról van szó, akik a számaikkal megsiratnak, megnevettetnek és biztosítják számodra a legjobb bulik alaphangulatát is. Azalatt a röpke egy és fél óra alatt, megannyi érzést tudtak átadni "Kelemenék", hogy én csak álltam, és pislogtam. Számtalan koncerten részt vettem már, ráadásul sok előadó pályafutását is figyelemmel kísérem, de egyik sem volt annyira lenyűgözően sokszínű, mint ez a banda. Én lepődtem meg a legjobban, amikor a koncert után az volt az első dolgom, hogy beleássam magam a munkásságukba. Ráadásul minél mélyebbre ástam, annál biztosabb lettem abban, ez az együttes tényleg maga a TEHETSÉG. A "Szívdöglesztő" című daluk pedig számomra maga a tökély, ennél csodálatosabb szerelmes számot, aligha hallottam. Tényleg, ha akarnék se tudnék egy rossz sort írni róla. Az énekest szintén csak dicsérni tudom. Horváth Boldi hangja semmi kivetnivalót nem hagy maga után, élőben is ugyanolyan profi. De nem csak ő, a "Kelemen Kabátban" minden tagja nagyszerű munkát végez. Nem fogok hazudni, a koncerten körülbelül egy perc alatt rajongót faragtak belőlem. Belőlem, aki a "Nyári dallamot" meghallva a világ másik végére is képes lett volna elfutni.
Egy szó mint száz, A "Kelemen Kabátban" nevezetű együttest csak ajánlani tudom nektek. Sőt! Véleményem szerint azon tehetséges bandák közé tartoznak, akiknek a dalait kötelező meghallgatni. Higgyétek el, nem fogtok csalódni. Értékelés: 10/10 Mert "szívdöglesztők" a számaik :)

Hamarosan betöltöm a 25. életévemet, s ennek alkalmából eldöntöttem, nem álmodozom tovább egy saját blogról, hanem igenis belevágok, és teszek azért, hogy a dolog ne csak kósza ábránd maradjon. Mindig is tudtam, az írás számomra több mint egy egyszerű hobbi. Olyasvalami, amivel szívesen foglalatoskodnék egész hátralévő életemben. De valahogy olyan kusza volt minden a fejemben, fogalmam sem volt róla, miként is valósíthatnám meg a terveimet. Kellett egy kis idő, mire letisztáztam magamban mindent. Még most is akadnak bennem kérdőjelek, ám a korábbi próbálkozásaimmal ellentétben, most úgy érzem, végre megértem a feladatra. Már "Nagylány vagyok, aki tudja, hogy mit akar." Hogy valóban készen állok-e, azt majd ti fogjátok eldönteni. Szívesen fogadok minden építő jellegű kritikát, nyugodtan írjátok le az észrevételeiteket. Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni annak érdekében, hogy egy igényes blogot hozzak létre számotokra. Bízom benne, hogy ez sikerül is, és visszatérő látogatóim lesztek. Addig is, minden jót kívánok nektek. :)