Az utóbbi időben sajnos nem volt annyi időm az oldalra, mint amennyit szerettem volna. Így sajnos eltűntem egy kis időre. Igyekszem most bepótolni a lemaradásomat. 

A mostani bejegyzésben egy újabb magyar dalt szeretnék górcső alá venni. Nemrég bukkantam rá, és első hallásra beleszerettem. Az előadói pedig már régóta a legnagyobb kedvenceim között foglalnak helyet. De ne szaladjunk még annyira előre... 

Tudjátok, mindig jó voltam irodalomból. Míg mások ki nem állhatták, én imádtam fogalmazásokat írni, bármilyen témában. A mai napig az a kedvenc időtöltésem, hogy "papírra" vetem a gondolataimat. Pont emiatt nyitottam meg ezt a blogot, hisz itt is ezen hobbimnak hódolhatok. Néha úgy érzem, valamicskét azért konyítok is a témához, ami elégedettséggel tölt el. Aztán belefutok a Children of Distance valamelyik dalába, és csak pislogok, milyen dalszövegeket képesek a fiúk összerakni. Hát hozzájuk képest azért én sehol nem vagyok. Ilyenkor mindig eszembe jut, ugyan ők milyen jegyet kaphattak a fogalmazásaikra? :D

A legújabb videójuk pár napja került bemutatásra, a "Messzire" című dalhoz. A hangzásvilága tipikusan a bandára jellemző, nagyon könnyen belelopja magát az ember szívébe. Nem túl bonyolult, de pont az egyszerűsége miatt lehet beleszeretni. A szöveg viszont annál összetettebb. Őszintén mondom, a szememben irodalmi mesterműnek számít minden egyes sor. 

"Elvakít a fény a sötétség megtámad, 

A nyomomban szalad, és soha el nem fárad. 

Az utam olyan hosszú, ahogy mondják 

De egyszer visszatérek hozzád…"

/Children of Distance - Messzire/

Aki ismeri és szereti az együttes korábbi szerzeményeit, garantáltan nem fog csalódni. Mint a legtöbb daluknál, úgy itt is érezni lehet, hogy a "szívük-lelkük" benne van, amitől pedig rossz ugye már nem lehet. Egyébként meg merem kockáztatni, hogy ez a dal nagyon hamar a legsikeresebb számaik közé fog bekerülni.