Blogangyal

A tegnapi napon végre megnézhettem azt a musicalt, amire már nagyon hosszú ideje kíváncsi voltam. A története hihetetlenül emberközeli. Egy bácsszentmáriai építőtáborról szól, ahol a fiatalok két hetet töltenek el egy paradicsomfeldolgozó vezetőjének jóvoltából. Az általam látott darabok közül, eddig ennél tudtam a legjobban azonosulni a szereplőkkel. Különösen Margóval, akit Peller Anna alakított. A karaktere egyszerre volt bugyuta, aranyos és szerethető. Tudom, hogy alapvetően Juli és Peti szerelmére épült fel a sztori, de én mégis Margónak szurkoltam a legjobban, hogy összejöjjenek a dolgai. Bár az előadás tele volt romantikusabbnál romantikusabb pillanatokkal, számomra az volt az egyik legemlékezetesebb jelenet, amikor Margó megosztotta az ennivalóját Öcsivel. Ekkor éreztem először, hogy könnyes lett a szemem. Komolyan, ez a musical egyszerűen tökéletes. És ezt a tökéletességét annak köszönheti, hogy tele van tökéletlen szereplőkkel.

Öcsi és Margó (Kerényi Miklós Máté és Peller Anna)  kép forrása: baja.hu

Mindegyiküknek vannak hibái, hoznak rossz döntéseket, de éppen ettől emberiek. Ott van például Ria, akit a tegnap este folyamán Vágó Bernadett keltett életre. Első látásra egy könnyűvérű lánykának tűnik, ám mélyen legbelül ő is az igaz szerelemről álmodozik. Dettit egyébként külön szeretném megdicsérni, szerintem a szokásosnál is jobban énekelt. A darabbéli partnerére, Szerényi Lászlóra sem lehet egy rossz szavam se. Kétségkívül a lehető legtöbbet hozta ki Sanyából. Bevallom őszintén, nem is igazán tudok mást elképzelni helyette. 

Margó mellett Öcsi volt a másik nagy kedvencem. Kerényi Miklós Máté már régóta a kedvenc musical színészeim között foglal helyet, és nem véletlenül. A srác tud valamit. Több helyen is olvastam már, hogy néha nem találja el tökéletesen a hangokat, de megmondom nektek, én eddig akárhányszor láttam, mindig leénekelte a többieket a színpadról. Most sem volt ez másként. 

A történet főszereplőjét, Julit, Vágó Zsuzsi alakította. Az ő szerepe nem nőtt nagyon a szívemhez, de ez egy cseppet sem rajta múlott. Tökéletesen énekelt, tökéletesen játszott, ezzel nincs gond. De számomra a karaktert túl tökéletesre írták meg. Lehetett volna egy kicsit színesebb is. A párját, Petit, Angler Balázs jelenítette meg a színpadon. A többiekkel szemben, az ő hangján azért egy kicsit érezni lehetett, mennyire izgul, de ettől függetlenül, remekül hozta a szerepet. Azt hiszem, méltó utódja Szabó Dávidnak. 

És a diákok után most térjünk át a felnőttekre is. A legnagyobb meglepetés számomra Szulák Andrea volt. Mindig tudtam, hogy ez a nő tud énekelni, de azt nem, hogy ennyire. Minden tiszteletem az övé. Amit a színpadon nyújtott, arra nincsenek szavak. Faragó Andrásról pedig azt hiszem nem kell túl sokat mondanom. Ahol ő van, ott nevetni fogsz. És valóban. Most is számtalan humoros pillanatot neki köszönhettem. Csonka András alakítása is tetszett. Oszvald Marikát pedig belerakni az előadásba, a lehető legjobb döntés volt. Ő pont olyasvalaki, aki hasonlít a nyári táborok kedves konyhásnéniére. Janza Kata pedig szokás szerint a maximumot hozta. Tényleg egy igazi művésznő. 

Mindent összevetve, a neoton dalok alapján készített musical az egyik legkedvesebb darab, amit valaha láttam. Szórakoztató, szívhez szóló, és tényleg mindenki azonosulni tud vele. Nincs olyan ember, aki ne járt volna már egy nyári táborban (vagy osztálykiránduláson) és ne érezné át a történéseket. És azt hiszem, ennek is köszönheti a sikerét a "Szép nyári nap" A történetről többet nem is szeretnék elárulni. Ha lehetőségetek adódik rá, mindenképpen nézzétek meg a darabot, nem fogtok csalódni.  10/10 

A Budapesti Operettszínház művészei nem tudnak olyan előadást hozni Bajára, amire azt mondanám, nem akarom megnézni. A társulat összes tagja hihetetlenül tehetséges, ezért számomra teljesen egyértelmű, ha a közelben lépnek fel, én ott leszek. Múlt hétvégén az operettek világába kalauzoltak el minket, most pénteken és szombaton pedig a Neoton slágerei alapján készült "Szép nyári nap" című musicalt adják elő. Ennek alkalmából a tegnapi napon közönségtalálkozót tartottak a Bácskai Kultúrpalotában. Eddig minden évben sor került erre az eseményre, és mindig igazán vidám hangulatban telt. Kétségem sem volt afelől, hogy most is a könnyeimmel fogok küszködni a nevetéstől. Nem tévedtem sokat. A "Szép nyári nap" színészei nagyszerű hangulatot teremtettek a teremben. Sajnos a gárda nem volt teljes, ugyanis Peller Anna és Csonka András hiányzott. Mint az a közönségtalálkozón elhangzott, mindketten "igazoltan" voltak távol, egyéb forgatási munkálataik miatt. 

A színészek az előadással kapcsolatos élményeiket és érzéseiket osztották meg a rajongókkal. A sort az általam leginkább kedvelt művészek egyike, Kerényi Miklós Máté kezdte. Elmesélte, Peller Annának köszönhetően számára minden egyes darab tartogat meglepetéseket. Így sikerült egy alkalommal a színpadi kellékeket is lefejelnie. Őt Szulák Andrea követte, aki a "pofonok kiosztásának nehézségeiről" és a külön neki hangszerelt dalról árult el kulisszatitkokat. Kislányáról is lelkesen beszélt, miként tette tökéletessé számára az előadás egyik próbáját, 

Vágó Zsuzsi a "Szép nyári nap" fiatalokat játszó főszereplőit emelte ki. Elárulta a közönségnek, hogy az említett hat színész között (Kerényi Miklós Máté, Vágó Bernadett, Vágó Zsuzsi, Peller Anna, Szerényi László és - az eredeti felállás szerint - Szabó Dávid) különösen szoros barátság alakult ki. Volt, hogy mindannyian együtt reggeliztek a lakásán egy TV-s szereplés után, illetve a karácsonyi időszakban Szerényi Laci jóvoltából kürtös kaláccsal és forralt borral ünnepeltek az öltözőben.

A köztük lévő szoros barátságot Vágó Bernadett is megerősítette. Továbbá a szerepével kapcsolatban azt is elárulta, eleinte nehéz volt számára megformálni egy olyan lányt, aki nincs meg benne. És mint kiderült, a legviccesebb elszólások is hozzá köthetők. 

Faragó András pedig ismét az egyik humorforrása lesz a darabnak. A közönségtalálkozón is sikerült úgy megnevettetnie a közönséget, hogy én már a könnyeimmel küszködtem. Elmondott egy pár négysoros kis versikét (mint ahogy azt megtudtuk, darabbéli karaktere írói ambíciókkal rendelkezik) ami olyan frappáns és ötletes, hogy tényleg mosolyt csal az ember arcára. Sajnos az összesre már nem emlékszem, de az egyikre (bár lehet nem pontos) igen. Így szól: "Ülök a parton, lógatom a lábam. Ennék szaloncukrot, de nincs nálam." Most mondjátok meg, nem egy igazi remekmű?

Oszvald Marika számára az egyik legjobb dolog, hogy a többieket nézheti szerepelni a színpadon. Az előadásban Náray Erikát váltotta, és mint szakácsnéni láthatjuk a színpadon. Kreatív módon, számtalan paradicsomos ételt fel tud sorolni. 

Janza Katára nem kis feladat hárult. A táborlakókat meglátogató pesti művésznőként láthatjuk a darabban, aki nem más, mint a Neoton énekesnője, Csepregi Éva. Továbbá azt is elmesélte, azok számára, akik látták már az Elisabeth című előadást, lesz a darabban egy ismerős sor. 

Angler Balázs már régóta résztvevője a darabnak, de csak nemrégiben (Szabó Dávid távozása után) jutott nagyobb szerephez. Mint elmondta, ő is izgatott a bajai szabadtéri előadás miatt, és nagyon boldog, hogy ilyen nagyszerű művészekkel dolgozhat együtt. 

Mint ahogyan eddig minden alkalommal, most is számtalan nagyszerű élménnyel távoztam a közönségtalálkozóról. És bízom benne, ez az előadással is így lesz. Ti láttátok már a darabot? Mit gondoltok róla? Ki a kedvenc színészetek? 

Mindig tiszteltem azokat a hírességeket, akik nem a botrányaikkal, hanem kemény munkájukkal értek el oda, ahol most tartanak. Természetesen ezek az emberek nem köszönnek vissza ránk nap mint nap az újságok címlapjairól. Pedig véleményem szerint igazából ők lennének azok, akik megérdemelnék, hogy valaki néhány elismerő szót írjon róluk. Ezért is döntöttem úgy, hogy az oldalon sztárhíreket is olvashattok majd. Viszont ha a legfrissebb pletykákra vagytok kíváncsiak, el kell keserítselek titeket, a Blogangyal nem bulvárlap. Nem fogok kéretlenül vájkálgatni mások magánéletében, és az éppen aktuális botrányokról sem szándékozom írni. Csak olyan információkat szeretnék leközölni a blogon, amit maguk a hírességek is megosztottak már a nagyvilággal. És természetesen aminek VALÓBAN hírértéke van. 

Az első ilyen dolog, amit szeretnék megosztani veletek, a kedvenc sztárpárommal kapcsolatos. Jensen Acklest a Supernatural című sorozatnak köszönhetően ismertem meg, ahol az egyik főszereplőt, Dean Winchestert alakítja. Olyan színészről van szó, akit szakmailag (és a nyilatkozatai alapján emberileg is) nagyra tartok. Bár a párja még egyszer sem szerepelt a szériában, rajta keresztül Danneellel közös életéről is megtudhattam egy-két dolgot. Többek között azt is, hogy 2007-ben, a Ten Inch Hero forgatásán jöttek össze, majd három évvel később házasságot kötöttek. 2013-ban pedig megszületett kislányuk, Justice Jay. A család pedig egy nemrégiben tett nyilatkozatuk alapján úgy tűnik tovább bővül, ugyanis Danneel ikrekkel - egy kisfiúval és egy kislánnyal - várandós. Innen is nagyon sok boldogságot, és egészséget kívánok nekik!

Danneel, JJ és Jensen Ackles kép forrása: nydailynews.com

Minden egyes olimpiai évben, hatalmas lelkesedéssel ülök le a televízió képernyője elé. Vagyis inkább állok... Mert az izgalomtól képtelen vagyok egy helyben maradni. Ugrálok, kiabálok, és torkaszakadtából szurkolok a magyar sportolóknak. Az idei versenyek némileg keresztülhúzták a számításaimat, hisz az időeltolódás miatt sok versenyt hajnalok hajnalán adtak idehaza. Bármennyire is beérem kevés alvással, sehogy nem tudtam kilogikázni, miként is nézhetném meg az összes versenyszámot, amiben érintettek vagyunk. Fájó szívvel, de néhányról le kellett mondanom. 

Ugyanakkor mindig igyekeztem behozni a lemaradásomat. Reggelente gyorsan utánanéztem az eredményeknek, és délutánonként az ismétlésekre vártam. Együtt sírtam, és együtt örültem a sportolókkal. Lehet sokak számára idegen ez a magatartás, de nekem valahogy teljesen természetesnek tűnt. Büszke voltam - és vagyok még most is - minden egyes indulóra, és az irántuk érzett tiszteletemet így tudtam a legkönnyebben kimutatni. Most, hogy belegondolok, ezzel a mentalitással egy szurkolócsapatba is tökéletesen beleillettem volna. 

Az olimpián összesen 207 ország indult, de ebből csak 78-nak sikerült érmet szereznie. Kicsi hazánk 8 arannyal, 3 ezüsttel és 4 bronzzal igen előkelő helyen végzett. Az összegzett listában 12.-ek lettünk. Hatalmas elismerés jár Hosszú Katinkának, Kozák Danutának, Szabó Gabriellának, Szász Emesének, Fazekas-Zur Krisztinának, Csipes Tamarának, Szilágyi Áronnak, Imre Gézának, Cseh Lászlónak és Kenderesi Tamásnak az elért eredményekért.

Hosszú Katinka, a 2016-os olimpia legeredményesebb magyar sportolója kép forrása: ridikulmagazin.hu

Külön kiemelném Hosszú Katinkát, aki három arannyal és egy ezüsttel a legeredményesebb magyar sportoló a 2016-os riói olimpián. De számomra nem csak emiatt különleges. Abból a városból származik, amit én második otthonomnak tekintek. Ide járok dolgozni, szórakozni, és a napjaim felét is itt töltöm. Jó érzés volt látni, hogy a helyi boltok kirakataiban Katinka képét rakták ki szinte mindenhová, ezzel tisztelegve az úszónő előtt. Baja díszpolgári címet is szeretne adni neki, amit véleményem szerint abszolút megérdemelne. Ugyanakkor nem ő volt az egyetlen környékbeli, aki minket képviselt az olimpián. Faldum Gábor szintén innen származik. Attól függetlenül, hogy nem szerzett érmet, én rá is hihetetlenül büszke vagyok. 

Annak ellenére, hogy néhány dolog nem úgy jött össze, mint ahogyan arra számítottunk, azt hiszem egy cseppet sem szégyenkezhetünk az elért eredmények miatt. Magyarország sportolói remekül teljesítettek, és biztos vagyok benne, hogy ez négy év múlva is így lesz. :) 

Ti mit gondoltok az elért eredményekről? Hogy tetszett nektek az olimpia? 

Még régebben bukkantam rá valahol egy interjúra, amiben Dancs Annamari és Kerényi Miklós Máté az operett műfajának népszerűsítéséről beszéltek. Hihetetlen lelkesedéssel adták elő a mondanivalójukat, öröm volt nézni. Azt hiszem, nyugodtan ki lehet jelenteni, ők azon színészek közé tartoznak, akik számára a színház maga a szerelem. Nekik köszönhetően mentem el életem első operett előadására, a Csárdáskirálynőre. Igazából, nem nagyon tudtam, mire számítsak. Ez a műfaj úgy élt a fejemben, mint a "nagymamák kedvence". Tudjátok, amikor az öreg nénik a vasárnapi ebéd után leülnek nézni a TV-t, és csak ilyen dalokat hallgatnak. Ettől függetlenül magát az operettet sosem tartottam rossznak, de úgy éreztem, nem az én korosztályomnak való. A nagyszüleim se ülnek le VIVA-t nézni, nem? Ennek ellenére, Annamari és Máté musicales munkássága volt rám akkora hatással, hogy igenis betipegtem a jegyirodába, és megvettem az előadásra a jegyet.

Dancs Annamari és Kerényi Miklós Máté - A páros, akinek köszönhetően megszerettem az operettet  kép forrása: borsonline.hu

Ráadásul a szereposztás szerint, ők ketten egy szerelmespárt játszottak. Kíváncsi voltam rá - tudva, hogy ők a való életben is együtt vannak - miként fog a színpadon működni közöttük a kémia. Szóval igen, elmentem az előadásra. Egyáltalán nem azt kaptam, mint amire számítottam. Minden várakozásomat felülmúlta a műsor. A fiatal színészeknek, és a rendező munkájának köszönhetően a régimódi operetteket olyannyira sikerült beleilleszteni a mai emberek világába, hogy a célközönsége gyakorlatilag kortalanná vált. Az időstől a fiatalig, mindenki megkapta azt, amiért jött. No meg bennünk magyarokban van valami, ami miatt a többi nemzethez képest sokkal fogékonyabbak vagyunk erre a műfajra. Nem tudom, talán a magyar virtus teszi... De az biztos, hogy nincs olyan ember az országban, akit teljesen hidegen hagyna az operett. A vérünkben van. 

Pontosan most van egy éve, hogy részt vettem életem első operett előadásán. A pozitív élmények hatására idén már gondolkodás nélkül beszereztem a jegyemet, a bajai gálára. Már nem a színészek miatt, hanem az operettért mentem.

Dolhai Attila a bajai operett gálán kép forrása: baja.hu

Most is rengeteg ember várakozott a kapuk előtt, s mindannyian aggódva tekintettünk az ég felé. Az időjárás ugyanis nem sok jóval kecsegtetett. Az előadás előtt tíz perccel, még szemerkélt az eső, De a Jóisten is látta, itt valami nagy dolog van készülőben, így megkegyelmezett nekünk. Fél kilenckor, a művészek gond nélkül színpadra állhattak. A Budapesti Operettszínház Balettkara és Zenekara nyitotta az estét, egy csodálatos táncbemutatóval, majd Csonka András, mint konferanszié lépett a közönség elé. Majd tematikus blokkokban, a népszerű operettdalok is felcsendültek, a színészeknek köszönhetően. Bordás Barbara, Fischl Mónika, Frankó Tünde, Boncsér Gergely, Dolhai Attila, Vadász Zsolt, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Kékkovács Mara, Kocsis Dénes, Peller Károly és Laki Péter mind a maximumot nyújtották az előadás során. Megtudhattuk, milyen az a "Cintányéros cudar világ" és arra is fény derült, milyen "Éjjel az omnibusz tetején" Zárómomentumkét, a Budapesti Operettszínház társulata közösen adta elő, a "Szép város Kolozsvár" című dalt, melyet tűzijáték is kísért. A legvégén természetesen nem maradhatott el KERO nagy bejelentése sem, miszerint az eddigi szokásokhoz híven, 2017 augusztusában ismét Bajára látogat a csapat. Elsőként egy musical gálával várják majd az érdeklődőket, majd egy héttel később, a Mágnás Miska című operett érkezik a városba. Már most tudom, én mindkettőn ott leszek :) 

A zenei ízlésem elég szerteágazó, a poptól kezdve a rockig szinte mindent meghallgatok. Viszont vannak bizonyos dalok, amiket soha, semmilyen körülmények között nem szeretnék meghallgatni. Az egyik ilyen a Kelemen Kabátban "Nyári dallam" című slágere. A maga műfajában természetesen egy nagyon jó kis nóta, de ez a stílusvilág olyan messze áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Így hát ha tehettem, szándékosan kerültem az együttest. Óriási hiba volt. 2016 júliusában, a bajai Halfőző fesztiválon léptek fel. A kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, ezért úgy döntöttem, csak elmegyek, és megnézem, mit alkotnak a színpadon. Már az első dal elhangzása után, legszívesebben a fejemet vertem volna a falba, amiért mindeddig teljesen figyelmen kívül hagytam a bandát. Ugyanis egy hihetetlenül tehetséges kis csapatról van szó, akik a számaikkal megsiratnak, megnevettetnek és biztosítják számodra a legjobb bulik alaphangulatát is. Azalatt a röpke egy és fél óra alatt, megannyi érzést tudtak átadni "Kelemenék", hogy én csak álltam, és pislogtam. Számtalan koncerten részt vettem már, ráadásul sok előadó pályafutását is figyelemmel kísérem, de egyik sem volt annyira lenyűgözően sokszínű, mint ez a banda. Én lepődtem meg a legjobban, amikor a koncert után az volt az első dolgom, hogy beleássam magam a munkásságukba. Ráadásul minél mélyebbre ástam, annál biztosabb lettem abban, ez az együttes tényleg maga a TEHETSÉG. A "Szívdöglesztő" című daluk pedig számomra maga a tökély, ennél csodálatosabb szerelmes számot, aligha hallottam. Tényleg, ha akarnék se tudnék egy rossz sort írni róla. Az énekest szintén csak dicsérni tudom. Horváth Boldi hangja semmi kivetnivalót nem hagy maga után, élőben is ugyanolyan profi. De nem csak ő, a "Kelemen Kabátban" minden tagja nagyszerű munkát végez. Nem fogok hazudni, a koncerten körülbelül egy perc alatt rajongót faragtak belőlem. Belőlem, aki a "Nyári dallamot" meghallva a világ másik végére is képes lett volna elfutni.
Egy szó mint száz, A "Kelemen Kabátban" nevezetű együttest csak ajánlani tudom nektek. Sőt! Véleményem szerint azon tehetséges bandák közé tartoznak, akiknek a dalait kötelező meghallgatni. Higgyétek el, nem fogtok csalódni. Értékelés: 10/10 Mert "szívdöglesztők" a számaik :)

Hamarosan betöltöm a 25. életévemet, s ennek alkalmából eldöntöttem, nem álmodozom tovább egy saját blogról, hanem igenis belevágok, és teszek azért, hogy a dolog ne csak kósza ábránd maradjon. Mindig is tudtam, az írás számomra több mint egy egyszerű hobbi. Olyasvalami, amivel szívesen foglalatoskodnék egész hátralévő életemben. De valahogy olyan kusza volt minden a fejemben, fogalmam sem volt róla, miként is valósíthatnám meg a terveimet. Kellett egy kis idő, mire letisztáztam magamban mindent. Még most is akadnak bennem kérdőjelek, ám a korábbi próbálkozásaimmal ellentétben, most úgy érzem, végre megértem a feladatra. Már "Nagylány vagyok, aki tudja, hogy mit akar." Hogy valóban készen állok-e, azt majd ti fogjátok eldönteni. Szívesen fogadok minden építő jellegű kritikát, nyugodtan írjátok le az észrevételeiteket. Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni annak érdekében, hogy egy igényes blogot hozzak létre számotokra. Bízom benne, hogy ez sikerül is, és visszatérő látogatóim lesztek. Addig is, minden jót kívánok nektek. :)