Blogangyal

A blogomon elsőként egy szívemhez igen közel álló együttesről írtam, ami nem volt más, mint a Kelemen Kabátban. A bejegyzés óta nem változtak az érzéseim a bandával kapcsolatban, továbbra is őket tartom a magyar zeneipar legtehetségesebb csapatának. Épp emiatt, a legújabb dalukról mindenképpen szeretnék szólni Nektek pár szót. A „Felkel a város” kb. egy hete került bemutatásra, és nem fogok hazudni, ebbe is elsőre beleszerettem. Nagyon jó kis dal lett. De vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről.  

Zene: Aki ismeri az együttes munkásságát, valószínűleg már az első pár másodperc után rájön, hogy egy Kelemen Kabátban dalról van szó. A stílus, amit képviselnek, tökéletesen megjelenik a zenei alapban, ami számomra mindenképpen pozitívum. Rajongóként pontosan azt kaptam ettől a hangzásvilágtól, mint amit vártam. Tökéletesen kivitelezett, minőségi munkát. Nem kérdés, hogy a 3 pontból mind a 3-at megérdemli. 

Szöveg: Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, a Kelemen Kabátban összes dalszövege közül, jelenleg nálam ez a befutó. A „Felkel Jancsi, a mekis dolgozó” sort elsőként megmosolyogtam, de aztán hamar rájöttem, pont ettől a részlettől lett annyira emberközeli az egész. Magának a szövegnek egyébként rendkívül pozitív üzenete van, zseniálisan lett összerakva. Sokaknak talán már közhelyesnek számít, ugyanakkor én, mint javíthatatlan optimista, soha nem tudok betelni az ilyen dalszövegekkel. 3 pontból, itt is 3-at adok. 

Ének: Ennél a szempontnál kissé nehéz helyzetbe kerültem. Félreértés ne essék, Horváth Boldi hangjával semmi gond nincs. Fantasztikusan énekel, mint mindig. Inkább mennyiségi, mint minőségi problémáim vannak. Egy ilyen képességekkel rendelkező előadót öröm hallgatni, de ennél a dalnál igazából csak a refrénben van hozzá szerencsénk. Tudom, ez egy ilyen szám, és igazából imádom, ugyanakkor mégis van egy kis hiányérzetem. Boldit Szerecsenkirályként szeretem rapperként hallgatni, a Kelemen Kabátban daloknál sokkal jobban örülök neki, ha énekel. Van hozzá tehetsége, nem is kevés. Viszont ez a dal szerintem nem adja vissza 100%-san azt az énektudást, amivel rendelkezik. És emiatt egy ici-picit szomorú vagyok. Fájó szívvel, de egy pontot kénytelen voltam emiatt levonni. (Nagyon-nagyon nem akartam, de a kritika írása során muszáj volt félretennem a szimpátiámat.) Szóval, 3-at adok, a 4-ből. 

Az összesítés alapján a Kelemen Kabátban – Felkel a város című dala 9 pontot kapott tőlem. A srácok ismét nagyot alkottak, és egy szuper kis számot hoztak össze. Ti mit gondoltok? Nektek is tetszik?  

Azt hiszem nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mennyire hálás vagyok az Eurovíziós Dalfesztiválnak. Rengeteg nagyszerű előadót ismerhettem meg a verseny által, akikről enélkül valószínűleg nem is hallottam volna. Egyik nagy kedvencem a svéd Måns Zelmerlöw, a 2015-ös győztes. Az Eurovízió ideje alatt valamiért nem szimpatizáltam vele annyira. Tehetségesnek tartottam, de úgy éreztem egy kicsit túl van sztárolva. Ennek ellenére sokszor hallgattam a "Heroes'-t, és szép lassan azon kaptam magam, hogy én is a rajongója lettem. 

De igazából a tavalyi kézilabda BL-nek köszönhetem, hogy teljes mértékben rabja lettem a munkásságának. A döntő megnyitóján Måns volt a sztárvendég. Egy szál mikrofonnal a kezében kiállt a pálya közepére, és kristálytisztán előadta a dalát. Ezzel engem teljes mértékben meggyőzött. Nem volt semmi körítés, csak ő, viszont pont emiatt volt tökéletes. A szememben az Eurovíziós szereplését is jócskán felülmúlta. 

Felkutattam a fél internetet, hátha találok Nektek erről egy videót, de sajnos sehol nem akadtam rá. Igazán kár érte, mert tényleg nagyon profi volt. Remélhetőleg azért valahol csak maradt neki valami nyoma. 

A hosszas bevezetés után akkor át is térnék Måns legújabb kisfilmjére, ami a "Glorious" című dalhoz készült. Maga a szám stílusában szerintem eléggé hasonlít a "Heroes"-hoz. Ha az ember egymás után hallgatja meg őket, fel lehet fedezni némi egyezést. Viszont szerintem ez egy cseppet sem zavaró, hisz a Napnál is világosabb, hogy Månsnak az ilyen típusú dalok állnak igazán jól. Annyi különbség pedig azért bőven van, hogy mindkét szerzeményt külön-külön kezeljük, és ne másolatként tekintsünk az újabb dalra.

A korábbiakkal ellentétben, mostantól sokkal részletesebben fogom leírni Nektek, mi alapján értékelem a dolgokat. Következzen akkor az értékelés. 

Zene: Maga a zenei alap szerintem nem túl bonyolult, de ez pont így tökéletes. A kevesebb néha több, és ez itt tökéletesen érvényesül. Måns hangja gond nélkül ki tud bontakozni, nem nyomják el a hangszereléssel. Sőt, talán még jobban ki emelik vele. Ennél a pontnál nem igazán tudok mibe belekötni, ezért a 3 pontból 3-at adok erre. 

Szöveg: Véleményem szerint, ennél a szempontnál sem lehet ok a panaszra. Nem egy semmitmondó számról van szó, a sorok között érdemi tartalom is megbújik, és ez nálam már bőven elég ahhoz, hogy megadjam a maximálisan adható 3 pontot. 

Ének: Az előzőleg említett két szempontnál nem túl nehéz bezsebelni a maximális pontszámokat. Viszont az ének esetében, már nem ilyen egyszerű a helyzet. Egy vérbeli profi is bebukhat a rosszul megválasztott dallal, ugyanakkor egy kevésbé jó énekes a megfelelő technikákkal kihozhatja magából a legjobbat. Måns azon ritka énekesek egyike, akik élőben is ugyanolyan teljesítményt tudnak nyújtani, mint a stúdiófelvételeken. Számomra a legnagyobb pozitívum a "Glorious"-al kapcsolatban az, hogy a mondhatni egyszerű zenei alap mellé, egy komolyabb énektudást igénylő dal párosult. Ez pedig Månsnak nem jelentett gondot, simán elboldogult a dallal élőben is. Remekül használja a hangját, aminek ráadásul elég kellemes hangzása is van, így könnyen belemásznak a számai az ember fejébe. A maximálisan adható 4 pontból azt hiszem mindet megérdemli. 

Az összesítés alapján, Måns dala 10 pontot kapott tőlem. Ti egyet értetek ezzel? Mit gondoltok, nektek hogy tetszik a dal? 

Az utóbbi időben sajnos nem volt annyi időm az oldalra, mint amennyit szerettem volna. Így sajnos eltűntem egy kis időre. Igyekszem most bepótolni a lemaradásomat. 

A mostani bejegyzésben egy újabb magyar dalt szeretnék górcső alá venni. Nemrég bukkantam rá, és első hallásra beleszerettem. Az előadói pedig már régóta a legnagyobb kedvenceim között foglalnak helyet. De ne szaladjunk még annyira előre... 

Tudjátok, mindig jó voltam irodalomból. Míg mások ki nem állhatták, én imádtam fogalmazásokat írni, bármilyen témában. A mai napig az a kedvenc időtöltésem, hogy "papírra" vetem a gondolataimat. Pont emiatt nyitottam meg ezt a blogot, hisz itt is ezen hobbimnak hódolhatok. Néha úgy érzem, valamicskét azért konyítok is a témához, ami elégedettséggel tölt el. Aztán belefutok a Children of Distance valamelyik dalába, és csak pislogok, milyen dalszövegeket képesek a fiúk összerakni. Hát hozzájuk képest azért én sehol nem vagyok. Ilyenkor mindig eszembe jut, ugyan ők milyen jegyet kaphattak a fogalmazásaikra? :D

A legújabb videójuk pár napja került bemutatásra, a "Messzire" című dalhoz. A hangzásvilága tipikusan a bandára jellemző, nagyon könnyen belelopja magát az ember szívébe. Nem túl bonyolult, de pont az egyszerűsége miatt lehet beleszeretni. A szöveg viszont annál összetettebb. Őszintén mondom, a szememben irodalmi mesterműnek számít minden egyes sor. 

"Elvakít a fény a sötétség megtámad, 

A nyomomban szalad, és soha el nem fárad. 

Az utam olyan hosszú, ahogy mondják 

De egyszer visszatérek hozzád…"

/Children of Distance - Messzire/

Aki ismeri és szereti az együttes korábbi szerzeményeit, garantáltan nem fog csalódni. Mint a legtöbb daluknál, úgy itt is érezni lehet, hogy a "szívük-lelkük" benne van, amitől pedig rossz ugye már nem lehet. Egyébként meg merem kockáztatni, hogy ez a dal nagyon hamar a legsikeresebb számaik közé fog bekerülni.